2004. július 5-12.

Néha még meglepődöm azon, hogy mikre emlékszem... például dátumokra..

28 éves voltam, éppen kivergődtem egy hosszú és zárt kapcsolatból, új barátokat találtam és elkezdtem utazni. Az első út nem vezethetett máshová, mint Rómába. A csapat magját baráti kollégák, illetve egyikük testvére, valamint az általam beszervezett privát baráti pár alkotta. (neveket nem mondok, aki ismer, tudja, aki nem ismer, annak mindegy)
Egy hetünk volt, ami talán nem sok,de nekünk éppen elég volt arra, hogy végérvényesen beleszeressünk a Városba. Útikönyvekkel és térképekkel felszerelkezve jártuk végig a nevezetességeket, bátran kóstoltuk az olasz ízeket, tanultuk a közlekedést és a vásárlást és még a tengerhez is eljutottunk. asszem kétszer.
Fáradhatatlanok voltunk, nappal csavarogtunk, éjszaka koktéloztunk és spiccesen kártyáztuk végig a várost. Időnként kidőltünk és tikkadtan hevertünk egy-egy monument tövében. nekem ezek a kedvenc pillanataim, amiket sose felejtek. és akkor találtuk meg az első azóta is kedves helyeket, de nézzük is:

1. Piazza Mattei, Bartaruga

Róma tenyérnyi zsidónegyedében rengeteg kincs van, építészeti és gasztronómiai. A Piazza Mattei közepén áll a Fontana delle tartarughe, vagyis a Teknősbékák kútja, amibe véletlenül botlottunk bele, de azóta sem ereszt. A téren van még a Bartaruganevű koktélbár, ahol először több, a későbbi években fogyó pénztárcánkra tekintettel egy-egy koktélt ittunk. ott tudtam meg, mi az a Mojito és hogy szeretem nagyon. (Az ottani recept kicsit más, mint otthon: nincs benne szóda, és jó sok barnacukorral ízesítik, ami roszog a fogunk alatt. nos, én csak így szeretem)

2. Settimocelo

Róma egyik tengerpartja az ókori kikötőváros, Ostia közelében található. Ostia megtekintése igazi élmény, mert sokkal több maradt meg a régi épületekből és utakból, mint Rómában. a félnapos bóklászás után a romvárosban irány a tenger!
A belvárosból a Pyramide nevű metróállomásig kell eljutni, ahonnan HÉV-szerű vonatok visznek a tengerpartra. A végállomástól induló buszokról pedig a különböző strandok érhetők el.
Settimocelo korábban melegstrand volt, de az évek során jelentősen bővült a látogatók köre. A békés együttélés és tolerancia tökéletes példája. de rég voltam ott!

3. Pantheon

Minden út Rómába, Rómában pedig minden út valahogy a Pantheonhoz vezet. A hatalmas félgömb,ami az egykori sokistenhitnek megfelelően állított templom, jelenleg keresztény templomnak van felszentelve és mindig hívogat. a forró nyári napokon jólesik bemenni és megállni valamelyik hűvös beugróban és csak nézni a kupola nyílásából (oculus) beszüremlő napfényt. a téren pedig jó megpihenni a szökőkút körül, inni egyet az ivókútból és összeszedni az elkóborolt cimborákat.
érdekes, hogy a Pantheonhoz fűződik a Nagy Olaszos Összeveszés is, amikor a barátnőmmel épp a tér közepén törtünk ki és próbáltuk egymást túlkiabálva kiadni a feszkót. akkor szörnyű volt, de kellett, és utána persze jobb lett.

4. Campo dei Fiori

folyt. köv.

eddig történt

valaki nemrég megkérdezte tőlem, hányszor jártam Rómában. tizenkétszer, feleltem. és rájöttem, hogy nincs olyan város a szülővárosomon, udapesten kívül, ahol ennyiszer jártam volna. se Magyarországon, se máshol. márpedig ez elgondolkodtat és cselekvésre késztet.

hogy is kezdődött? egy tökéletesen harmonikus baráti nyaralással 2004-ben. A Jóisten ujja válogathatta csak ezeket a népeket így össze, mert az akkor kovácsolódott barátságok megmaradtak, beértek és meghatározóak. nekem mindenesetre. az első utazást követően a csapat igyekezett évente visszatérni, a kör hol bővült, hol vészesen megfogyatkozott. az első út idilljét azóta sem értük utol, de összességében mindig jó élményekkel tértünk haza.

egy idő után a baráti utakat, fél és egészen hivatalos utak követték, a társaságnak köszönhetően ismét remek hangulatban. a munka hozta-e vagy a kommunikációs vágy, néhány éve elkezdtem olaszul tanulni, és újabban már nem kérik az olaszul megszólított rómaiak, hogy lécci váltsak angolra...

az utolsó utazásom sok szempontból sarokkőnek tekinthető. olyan időszakban vagyok, amikor minden változik bennem és körülöttem, és ezen az úton olyan benyomások és hatások értek, amiket nem lehet nem észrevenni és értékelni. amik azt jelzik, hogy Végre jó úton járok.

és Rómába menni mindig az Utat is jelentette. nem tehetek mást, mint hogy összeírom az élményeket, amik Rómához kötnek, erre szolgál ez a blog.