2011. június 5., vasárnap

eddig történt

valaki nemrég megkérdezte tőlem, hányszor jártam Rómában. tizenkétszer, feleltem. és rájöttem, hogy nincs olyan város a szülővárosomon, udapesten kívül, ahol ennyiszer jártam volna. se Magyarországon, se máshol. márpedig ez elgondolkodtat és cselekvésre késztet.

hogy is kezdődött? egy tökéletesen harmonikus baráti nyaralással 2004-ben. A Jóisten ujja válogathatta csak ezeket a népeket így össze, mert az akkor kovácsolódott barátságok megmaradtak, beértek és meghatározóak. nekem mindenesetre. az első utazást követően a csapat igyekezett évente visszatérni, a kör hol bővült, hol vészesen megfogyatkozott. az első út idilljét azóta sem értük utol, de összességében mindig jó élményekkel tértünk haza.

egy idő után a baráti utakat, fél és egészen hivatalos utak követték, a társaságnak köszönhetően ismét remek hangulatban. a munka hozta-e vagy a kommunikációs vágy, néhány éve elkezdtem olaszul tanulni, és újabban már nem kérik az olaszul megszólított rómaiak, hogy lécci váltsak angolra...

az utolsó utazásom sok szempontból sarokkőnek tekinthető. olyan időszakban vagyok, amikor minden változik bennem és körülöttem, és ezen az úton olyan benyomások és hatások értek, amiket nem lehet nem észrevenni és értékelni. amik azt jelzik, hogy Végre jó úton járok.

és Rómába menni mindig az Utat is jelentette. nem tehetek mást, mint hogy összeírom az élményeket, amik Rómához kötnek, erre szolgál ez a blog.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése