2013. szeptember 15., vasárnap

Forum Romanum, Palatinus, Colosseum

CEterum censeo, a Forum unalmas. Kövek, kövek, kövek. Legalább a fejemben ott egy pár történet, hála Steven Saylornak, hogy hol, mi történt. De akkor is. Legalább egy kis részt megcsinálhatnának. Itt van, szerintünk ilyen volt, erre használták, a törikönyvedben látott csókák ezt meg ezt csinálták itt. Eddig eredeti, ettől a téglasortól remake. 
A PAlatinus romantikus sétára alkalmas lehet, mivel tele van sehová sem vezető és semmilyen látványosságot nem rejtő hellyel. De a legjobb része, amikor hosszú elterelés után kiszabadulunk, hogy végre a Colosseumot vegyük be.

A COlosseum lassan adja magát. Elsőre ott a vvvááááóóó élmény, aztán jön a kövek,kövek-melankólia, és akkor, ahogy ott állunk az aréNa maradékával szemben, egyszercsak beszippant. Kergetjük a napfényt a köveken, szobrot játszunk és többet fotózunk, mint a japánok, mert minden lépcsőfordulóban találunk valamit, amit haza kell vinni. És végre kész az emeleten a Constantinus kiállítás, aminek részeként láthatunk képeket a képzeletből, hogy milyen lehetett egy nap a Colosseóban, ahol mindenki mulatott, panem et circenses, csak éppen a menők jobb helyeken ültekés nyilván a vécéjük is elegánsabb volt. Merthogy ha játékok voltak, azok egész nap tartottak. Egy zseniális tabló bemutatta, hogy mi minden folyt a porond alatt azért, hogy a porondon folyamatosan folyhasson a vér. EGészen modern színpadtechnikájuk volt. És persze rengeteg rabszolga, aki működtette.
A naplemente csodaszép a Colosseumból, érdemes kivárni. PErsze csak tavasszal és ősszel. NYáron szerintem nincs nyitva sötétedésig.

Fausto, aki nem Remo

FAusto egy kvázi utcai művész, akit legalább sok éve találtunk, és biztos pontja az alternatív római városnézésnek. Ha meguntuk a Corsót, azt, hogy az üzletek pont azt tudják, mint Budapesten, az adidas bolt magasságában térjünk le a Tevere felé. Másképpen fogalmazva a San Gregorio basilica oldalán közeledjünk Augustus mauzóleuma és az Ara Pacis felé. E kettő között, konkrétan a körülkerített és pusztuló mauzóleum kerítésén sorakoznak Fausto művei: rajzok, festmények és installációk.
MI másról szólhatna a kiállítás, mint arról, amit a város látni enged magából a turistacsoportoknak. Meg magáról a művészről. És a Modigliani ihletésű portréról persze, akit alku nélkül megvásároltunk.
FAusto kiállítása mindennap 15 órától látogatható, kivéve ha esik vagy a művész elfáradt.

Campidoglio

Úgy látszik, idén csupa olyat teszek Rómában, amit még nem, vagy olyan régen, hogy már nem is emlékszem, milyen.
A Campidoglio a turistáknak szánt Róma egyik legszebb pontja. Lokáció: Piazza Venezia-Ara Coeli. Alatta terül el a Forum, előtte a Piazza Venezia, mellette, ránőve az Ara Coeli templomra, a Vittorio Emanuel emlékmű, ismertebb nevén az 'írógép', ami viszont Róma leghaszontalanabb látványossága. Iránytűnek jó, mert mindenhonnan látszik.
A Campidoglióhoz lépcső vezet, de korántsem annyi mint az Ara Coelihez... a tér közepén Marcus Aurelius szobrának Michelangelo által (!) készített másolata uralkodik. Eszembe jut, hogy az eredeti bent van, nézzük meg.
AZ egyik legjobb múzeum, amit valaha láttam. nem nagy, szóval az én tűrőképességemmel is befogadható. (1,5-2 óra menetidő)
A M.A. lovasszobor eredetiben is nagyon menő, de a látványhoz sokat tesz hozzá, hogy egy csodálatos kiállítótérben helyezték el, ömlik rá a fény, körbejárható, közel és alá lehet menni, de van hely arra is, hogy távolról próbáljuk beszorítani a fényképező lencséjébe.
AMi miatt 10 pontot kap a múzeum, az az időszaki kiállítás, Arkhimédeszről. Oké, vannak fejek és apró bigyók a tárlókban. De ezek mellett megfogdosható, kipróbálható találmányok, rádöbbenések, filmen levezetett törvények, amiket végre megértettem, még ha elmondani nemis tudnám. Ezúton javaslom (és nemcsak ezúton fogom), hogy a kiállítást vegye át a Természettudományi Múzeum és épüljön be a NATba, hogy végre legyen értelme a fizika tantárgy oktatásának, ha van még ilyen, vagy fizikatanár hiányában eltörölték?

2013. szeptember 14., szombat

testaccio

Testaccio Róma vigalmi negyede, az itteni 7.kerület, mondják.  Mi éjjel érkezünk, de az utcák a környéken csendesek, kihaltak. lehet, hogy ez volt a bulinegyed, de már mindenki felnőtt, gondoljuk.
Reggel 12 óra körül kezdjük az ismerkedést a környékkel. A közeli téren a bárban már ebédelnek, amikor mi tejeskávét (latte macchiatót és caffe lattét) kérünk, és hozzá supplit, meg padlizsánfasírtot és krokettet tolunk.

JÓllakottan távolodunk egyre a bérelt ingatlantól, bele Testaccióba, ahol mégmindig semmi nyoma a vigalomnak, csendes külvárosnak tűnik a belváros szélén.

Első utunk egy temetőbe vezet, amiről később kiderül, h az a város NEMKATOLIKUS TEMETŐJE. Ott nyugszik Shelley és Keats (hoppá), de a többi lakó se lehetett kispályás, a különleges síremlékek és a 100 év után is jó karban lévő növények alapján. Oké, gondozzák is. Két órás ott tartózkodásunk alatt több kertészet láttam, mint az új köztemetőben valaha.

Közben felfedezem, hogy a temető falán túl áll a Pyramide, lényegében érthetetlenül, jelenleg felallvanyozva.

A Lungotevere Testaccio mentén, vagyis a Tevere  déli partján sétáltunk befelé  a centro irányába. Rómában az alsó rakparton nincs autóforgalom. Más se. Néhány bátor futó és biciklis, még akik ott élnek. Pedig mi mindent lehetne kezdeni vele, foleg nyaron. Pár éve voltak bárok és kereskedelmi célú sátrak, talán a szeptember az oka, hogy ilyen kihalt..

Elmegyünk a Boccá della veritá templom mellett, amit sokan még se néznek belülről, mert a figyelmüket leköti, hogy a sorbanállást követően a kezüket bedughassák egy egykori csatornafedélbe, ami egy nagy nyitott szájú arccal díszítettek (nyilván ott folyt le a víz). Pedig az a templom tényleg megéri. A kézbedugás, hát....
Atmegyunk "Budára" a korhazszigetre, ami régen a leprásoké  volt, most mindenki egészségére szolgál.
Aztán a zsidónegyed felé kanyarodunk, szerintem a legszebb része a belvárosnak. Kötelező program megtalálni a piazza  Matteire, leülni a téren és bámulni a kutat a négy fiúval, akik teknosoket segítenek a vízbe. (Fontana delle  tartarughe) Egyáltalán kötelező program 10 euroert aperol spritzet inni a téren a találó nevű Bartarugaban, de megéri. Egyszer legalább.


























































































































ezt most nem emlékezetből írom, avagy Róma 13. látásra

2013. szeptember 10.

AZ elindulás nem ment könnyen. Éppen felmondtam a Cégnél, ahol nem rossz, csak nekem van egy másik életem, ami jobb és én is jobb vagyok benne.
Este a gépen aztán már minden simán ment. Egészen addig, amíg le nem szálltunk Fiumicinón.

A csomagjainkra épppen kétszer annyit vártunk, mint az egyébként nagyon praktikus reptéri tájékoztató monitor kiírása szerint várható volt. nem baj, hiszen itt vagyunk. persze, csak legyünk beljebb, mondjuk autóbusszal, ami sokkal olcsóbb (4 euro) mint a vonat (11 euro), és ugyanúgy  a terminire érkezik, mindkettő.

MIvel már beszélek olaszul (most az mindegy, mennyire, kommunikálok), könnyedén megveszem a két jegyet (odavissza olcsóbb, 5 helyett 4 euró egy út) az első ufficio-ban, anélkül, hogy megkérdezném, mikor indul. illetve miután kezemben a jegyek, kérdezem, és a válasz még mindig nem kedvetlenít el, pedig a kedves és élelmes lány csak ennyit mond 11kor. Ekkor 10 óra van, és az még koraeste Rómában. semmi gond.
CSak amikor már legalább 7, másik társasághoz tartozó busz viszi el az összes utast, kivéve a legnagyobb reklámhelyet bérlő társaságot választó szerencséseket, köztük minket, szóval akkor már nem természetes a mosolyom. nyilván addigra elfáradtam.

EHhez képest viszonylag hamar megvan az éjszakai busz (persze, mire a reptéri busz beért, addigra elment az, ami házhoz vitt volna), és a megállótól könnyű 15 perces séta után becsengetünk a célban.

TAnulságok: 1. kérdezz meg minden lényeges infót, mielőtt fizetsz
                        2. Csak akkor válaszd a terravisiont, ha már minden busz elment